9. fejezet I.

sziasztok! Sajnálom, hogy későn érkezett a fejezet, csak nyaralni voltam, és sajnos nem mentette el, és nem ment az időzítés. Köszönöm a pipákat és a komikat naaagyon örülök nekik <33 És ehhez a fejezethez csak annyit, hogy remélem sikerül meglepetést okoznom vele :)
C. 
                                                                                                              

Ahogy becsukódik mögöttem a lift ajtaja, egy hatalmas sóhaj szakad ki belőlem. Hát megvolt a mai kiképzés. Érzem, hogy mindenem zsibbad, testemet átjárja a fáradtság. Már csak jól be kell vacsorázni, venni egy jó meleg fürdőt és utána pedig aludni egy nagyot. A Viadal már itt liheg a sarkunkban, de nekem nincs nagy kedvem rá gondolni. Egyfolytában az jár a fejemben, amint a Hivatásosak kinevettek, majd ahogy a kést a táblába vágtam. Nem tudom, mit gondolnak rólam. Egy kislány, aki majdnem sírt a szívatásán aztán pedig egy kést dobott a táblába. Nem érdekel engem, hogy mit gondolnak. A Hivatásosak megkeresik a gyengéket, és azokat próbálják meg cukkolni, letiporni az önbizalmukat. Én is gyenge vagyok. Ezt mindenki tudhatja, nem vagyok egy harci gépezet, nem vagyok erős sem, és eléggé idős sem. De nem kéne mutatni a gyengeséget a Hivatásosaknak. Tudják ki a gyenge, és azt fogják támadni .Katniss mindig ezt mondja.  Ezek itt kemény és dühös Hivatásosak. Mostantól még jobban el fogom őket kerülni. Mert nagyon nagyon veszélyesek. Hirtelen a lift kattan egyet és kinyílik az ajtaja. Most majd veszek egy jó meleg zuhanyt, aztán kimegyek vacsorázni. Ezt gondolom. De hirtelen megtorpanok. Az egész emeleten nagy sötétség uralkodik, csak a nappaliban pislákol egy halvány fény. Hol lehetnek Katnissék? Most nem hallok sem beszélgetést, sem pedig Effie és Haymitch veszekedését. Az egész emeleten csönd honol. Ez nagyon furcsa. Óvatosan és halkan kilépek a liftből és a nappali felé veszem az irányt. Mit csinálnak ezek? Miért van olyan nagy csönd? Éppen, hogy belépek az étkezőbe, amikor valami tompa puffanást hallok. Puffanást és folytott káromkodást. Egy lány beszélt. De nem Katniss, sem Effie, sem Gloria. A hang mélyebb volt, érdes és félelmet keltő. Hirtelen beugrik egy kép. Egy hang. Nem gondoltam, hogy egy szerencsétlen depresszióssal és egy reményveszettel fogok együtt utazni. Ezt mondta. A liftben. Phoebe. Ez Phoebe hangja. Phoebe itt van a lakosztályunkba. Hirtelen megremeg a lábam, majdnem elesem. Tehát ezért volt ilyen nagy a sötét. És a csönd. Katnissék még nincsenek itt. De Phoebe igen. Egyedül vagyok vele. Egy elvetemült Hivatásossal. Lecsúszom a földre, hátamat nekivetem az étkező falának és a kezemet a számra tapasztom, hogy elfojtsam a sikoltásomat. Phoebe. Itt van.  Érzem, ahogy mindenemet átjárja a félelem, ahogy eszembe jut, Phoebe kissé korán ment el a mai edzésről. Min a fene? Itt van. Itt a lakosztályunkban. Itt vagyok, összezárva egy Hivatásossal. Miért van egyáltalán itt? Teljes erőből belecsípek az alkaromba, mert annyira remegek, hogy félek, esetleg meglát, vagy meghall engem. Miért van itt? Mi a fenét csinál? Innen pont rálátni a nappalira. Egy fekete és magas alak mozog ott, éppen a televízió alatti szekrényben keresgél. Magas, vagy 190 centi, izmos, és látszik ahogy hosszú fekete haját, az arcából kisöpri. Térden állva, kotorászik, míg szűk fekete szemei megvvillannak a sötétségben. Mint egy árnyék. Feljött ide, és motozik. Itt van. Az agyamba ez az egy szó zakatol. Feljött ide. Itt van. Mit tegyek? A lifthez nem mehetek vissza segítséget kérni. Az túl messze van és Phoebe meghallaná. És ha elkezdenék kiabálni? Nem akkor pedig tuti, hogy hamarabb támadna meg mielőtt akárki felér. Talán szóljak az Avoxoknak?  Mikor ez a gondolat ötlik, meglátok két testet a földön Phoebe mellett. Avoxok. Phoebe leütötte őket. Tehát fegyvere is van. Érzem, hogy a szívverésem felgyorsul. De hát mit csinál itt egyáltalán?  És esetleg várjak, amíg valaki felér. Phoebe simán megtalálna itt. Az idegesség és a félelem egyszerre keveredik bennem, ahogy lent ülök a földön összekuporodva, és remegve, s tehetetlenen. Egy igazi gyilkossal vagyok együtt. Miért jött fel ide? Miért? Miért tette ezt? Egy pillanatra mintha elhalkulna a csörömpölés. Csak ne vegyen észre. Fohászkodom magamban, s a csendbe fülelek. Egy pillanatra tényleg elhalt a csörömpölés. De csak egyetlen, kicsiny pillanatra. Ugyanis a következőben egyetlen dologra emlékszem, de arra tisztán. Jobb oldalról egy magas, fekete alak rám ugrik, s a földre teper.